Diákok élménybeszámolói

Víg Réka közgazdasági technikus szakon tanuló diák, 11. osztály

     Az iskolában egy átlagos napon értesítést kaptunk Ildikó tanárnőtől, hogy meghívást kapott az iskolánk Budapestről, a Szász Ferenc Kereskedelmi Középiskolától. Ez nem mindennapinak bizonyult. Az iskolánkból 40 diák utazhatott Budapestre. Izgatottan, vidáman, egyre jobban vártuk, hogy megláthassuk milyenek az ottani diákok, a tanárok, az iskola, és maga Budapest. Nagyon olcsónak tűnt ez a kiruccanás, aminek egyben örültünk, másrészt viszont pont emiatt előítéletességből nem számítottunk "nagy" dolgokra.

   Megérkezésünk pillanatában viszont, amikor minden tanár és diák kedvesebbnél kedvesebbnek mutatkozott, már tudtuk, hogy óriási élmény lesz. Az első napon több ismerkedős program is volt, ami összehozott minket a pesti diákokkal, tanárokkal, és így kezdtek el szövődni a szálak. A második nap volt az, ami bennem mély nyomott hagyott, hiszen egy olyan kiállításon vettünk részt, ami lenyűgöző volt, együtt filmezhettünk, együtt olvashattunk és hallgathattuk anyanyelvünk történetét a Mi, magyarok elnevezésű kiállításon. A délutáni órákban meglátogattuk a Parlamentet, ahol azelőtt még nem jártam. Csodálatos volt a szemnek és a fülnek is. Ahogy a harmadik nap is eltelt programokkal, városnézéssel és egy kis vásárlással, este még egy meglepetés előadás is várt ránk. Voltak táncosok, gitárosok és egy bűvész is, és persze mi sem maradhattunk ki, Marika nénivel előadtuk a rögtönzött kis repertoárunkat, amelyben pár dal szerepelt, így egyben megleptük a saját tanárainkat is, és a csapat jobban összekovácsolódott. Később együtt táncoltunk, karaokéztunk, pizzáztunk, és ahogy ezeket a szép perceket megéltük, éreztem folyamatosan hogyan múlik az idő. Amikor eltelt ez a négy nap, a vigasz az volt számunkra, hogy két hét múlva újra találkozunk Szerbiában.

  Nagy készülődésben, ajándékkészítésben, sürgés-forgásban múlt el a két hét. A budapestieket nagy öleléssel, sütivel és egy szép kis előadással fogadtuk. Másnap újra útra keltünk velük Újvidékre és Belgrádba, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Harmadnap este a Kátai-tanyán volt közös vacsora és buli. A vacsora után mindenki táncolt, mosolygott, játszott a kinti játszótéren. A búcsúzást senki sem várta. Úgy búcsúztunk el egymástól, hogy nem tudjuk találkozunk-e még valaha, de nagyon szeretnénk, ha a kapcsolatok megmaradnának és lehetőségünk lesz még ilyen kirándulásra. A topolyai diákok nevében köszönjük az egész kirándulást mindazoknak, akik ezt lehetővé tették nekünk, a sok élményt, az új barátokat, külön köszönjük Kovácsné Nagy Mária és Mengyán Pletikoszity Ildikó tanárnőknek.

  Február környékén tudtuk meg, hogy jelentkezni lehet egy budapesti kirándulásra. Minimális pénzösszegbe került ezért úgy voltam vele: "miért is ne!", legalább láthatom még egyszer a magyar nemzet fővárosát. Ugyanakkor nem volt túl sok elvárásom a programmal kapcsolatban. Nos, tévedtem. Már több mint egy hónap telt el az az április reggel óta, amikor kigurultunk Topolyáról és megindultunk Magyarország irányába, de az élmények még mindig frissek. Az út eléggé fárasztó volt, de útitársaimmal jó hangulatot teremtettünk, a társaság már a buszban összekovácsolódott. Bár az iskola folyosójáról ismerjük egymást, de így szorosabb barátságok szövődtek.

    Érkezésünkkor Marika néni fogadott minket és az a néhány tucatnyi diák, akik két hét múlva ellátogattak hozzánk, Szerbiába. Nagyon szép programokkal fogadtak minket: meghallgathattuk egy tanuló előadását a saját családi vállalkozásukról, volt több közös ismerkedős játék, egy közös karaokés, táncolós, búcsúzkodós est. Mély nyomot hagyott bennem már akkor ez a "pesti társaság". Hiszen egy nagyon szerethető, rendes kis közösségről van szó, akikkel rengeteget nevettünk, szórakoztunk. Rájöttek arra, hogy ugyanolyan magyarok vagyunk mi is a határon túlról, mint amilyenek ők Budapesten. Mire észhez tért az ember, azt vette észre, hogy már a buszon ül, és lentről integet Marika néni, "nemsokára mi megyünk hozzátok!"- gondolhatta.

    Itthon hatalmas volt a készülődés, mindenki azt szerette volna, ha ők is ugyanúgy jól érzik magukat nálunk, mint amennyire mi náluk. Ezért Ildikó tanárnő, iskolánk pszichológia szakos tanára, a Határtalanul program egyik szervezője mindent igyekezett megtenni. Egy kultúrműsorral fogadtuk a vendégdiákokat, melynek keretein belül iskolánk diákjai bizonyíthatták tehetségüket. Majd egy rövid városnézés után iskolánk Tudokon részt vett díjazott zenész előadásait hallhatták a vendégek. Az első nap nagyon sűrű volt a pesti diákoknak és a topolyaiaknak is. Második nap Belgrád és Újvidék következett, amely egy egész napot betöltő program volt. A harmadik napon a Császár-tó után került sor a Kátai tanyán a búcsú bulira, a Calypso együttes szórakoztató műsora mellett.

   Úgy gondolom, hogy a Határtalanul program egy nagyon remek kezdeményezés. Olyan emberekkel érezhetjük jól magunkat, akikkel talán soha nem találkoznánk, szoros kötelék jöhet létre két egymástól távoleső iskola diákjai között. Őszintén remélem, hogy az együttműködés megmarad a Szász Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolával, hiszem, hogy ha ez rajtunk áll, akkor a kapcsolat megmarad.